William ShakespeareFától az erdőt

Mottó

„Megvagyok egyedül, pedig tudom,
egy pöccentés egy ujjal valahol,
és bukom kifelé, fejjel előre.
Mégis bízom az egyensúlyban, abban,
hogy létezik ellenpöccentő ujj is,
mely aktiválódik figyelmesen,
ha közeledik a kiborulás.
Bár anélkül is szükség volna rá:
adhatna néha egy intő jelet,
hogy a zsebem üres, és elfogyott
a könnyem. Hogy eddig és ne tovább." 
Nádasdy Ádám: Pöccentés

A csoportunk harmadik éve dolgozik a kollektív szövegalkotás módszerével. Shakespeare drámaszövegét formálva, újra és újra utolér minket a felismerés, hogy a boldogságkeresés dramaturgiája nélkülöz minden komfortot.  Az adottságokat szüntelenül számba véve és túlélve, újra és újra rájöhetünk, a boldog véghez az is elegendő, ha nem látjuk a fától az erdőt.