Árad a szakszerűtlenség és a butaság
Kaszás Gergő az egyik címszereplője Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című darabjának, amelyet tegnap mutattak be a Szkéné Színházban. A színész szerint a mű felveti, képesek vagyunk-e bármikor nemet mondani, vagy olyan döntést hozni, amely megváltoztathatja az életünket.
- Két évvel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy szívesen élne Új-Zélandon. Most mégis Budapesten a Szkéné Színházban beszélgetünk. Mi tartotta itt?
- Nem utaztam el Új-Zélandra. Az a helyzet, hogy én annyira fertőzött vagyok a színházzal, a színészettel, hogy e nélkül nem tudnék élni. A színészet, ellentétben a zenével vagy a tánccal, nagyon nyelvhez kötött. Tehát itt maradtam.
- Arról is beszélt, hogy beiratkozik a Színház- és Filmművészeti Egyetem doktori iskolájába. Ez megvalósult?
- Nem. Kibúvóként is hangozhat, de az elmúlt időszakban éppen átalakult az egyetemi képzés. Másrészt, és ezt nem panaszként, de nem is dicsekvésként mondom, az elmúlt két évben rendkívül sokat dolgoztam és ezek nagyon izgalmas munkák voltak. Úgy érzem, színészileg jót is tettek nekem. Előtte kilenc évet töltöttem Egerben, a szakma tudott rólam, de ritkán láthattak Pesten. Ilyen szempontból sem bántam meg, hogy így alakultak a dolgok.
