Don Quijote
Böszömhuan
Parti Nagy Lajos nyelvi felfedezményei és Cervantes szabad szájú, asszociáló, hömpölygő történetmesélésnek találkoztatásával teltek az elemző próbák. Izgalmas feladat volt a kétkötetes, több száz oldalas regényből olyan sűrítményt létrehozni, ami jól játszható.
Először Parti Nagy Lajos Kihánó úr című darabját olvasta és elemezte a társulat. Nem is tudom már ki említette, hogy Fehér Béla Kossuthkiflijéhez hasonlóan, itt is létrejött egy ál-régies, új-régies magyar nyelv, ami párja lehet az 1600-as évek spanyoljának. Huhogéra, böszömhuan, kéntelenítettem – és egy sor másik izgalmas szó és ugyanennyi mondatszerkesztési mód, melyek egy részétől a játszhatóság miatt el kellett búcsúzni.
Aztán Rába Roland hozta el a számára fontos részeket Cervantes művéből. Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha az első modern értelemben vett regény, hatása éreződik a teljes nyugati modern irodalmon. Az egyes részek lazán vagy egyáltalán nem kapcsolódnak egymáshoz, így nagy szabadsága van a mindenkori színpadra alkalmazónak. Gyulay Eszter és Rába Roland végül azokból a részekből rakták össze a szövegkönyvet, ami a közös beszélgetés során mindenki számára izgalmasak, jó játéklehetőséget rejtők voltak.
A Jurányiban próbálunk, ahová most, hogy feltúrták a 4-es 6-os villamos pályáját, eggyel komplikáltabb eljutni, főleg, hogy a maradék utak is elég kátyúsak, nehéz megmondani, hogy amikor építették őket, pontosan számoltak-e a mérnökök azzal, hogy mennyi tonna fémkaszni fog az utakon naponta átmenni vagy másnaposak voltak az előző esti dorbéztól. Gondolhatjuk, hogy akkoriban talán kevesebbet ittak a mérnökök, de az is lehet, hogy nem gondolták, hogy ennyi mindenkinek módjában áll majd autót vásárolni. Persze ez az alkotófolyamat szempontjából egyáltalán nem lényeges kérdés, de ha Cervantesnek lehet nőstény szamarakról polemizálni, akkor négyes-hatosról is lehet.
A próbák a héten tánctanulással kezdődtek, Vámos Veronika flamenco táncos és énekes vezényletével. A spanyolos daloktól néhány ponton el is lép majd az zene – Monori András zeneszerző arról beszélt egyik alkalommal, hogy sok furulyát képzel el az előadáshoz. Hogy a furulya mire jó még zenélésen kívül, az a böszömhuanos jelenet próbái közben már ki is derült. Ahogy az is világosan látszik, hogy Mucsi Zoltán és Scherer Péter mekkora játékkedvvel és lelkesedéssel dolgoznak az anyagon. Elmesélték, hányszor poroszkáltak már Cervantes világában úgy, hogy végül előadás nem lett belőle. Dicsőséges kalandok voltak, ezek összegzése, betetőzése lehet a szkénés bemutató.
