5 éves a Vádli
„2009-ben a 40. születésnapomon, Huszár Zsolt, Király Attila és Gyulay Eszter megleptek egy könyvvel, amin ez állt: a VÁDLI Színház megalapítása alkalmából. Akkoriban együtt próbáltunk egy kőszínházban, hülyéskedtünk, hogy alapítani kellene egy színházat. Mivel meggyőződésünk volt, hogy nekünk van a legnagyobb vádlink a színházi szakmában, ezért ez lett a neve. Röhögtünk egy jót, szülinapi poénnak remek volt, aztán elfelejtődött, mindenki élte az életét.
Én azonban komolyan vettem. Két évvel később, 2011-ben bemutattuk a Caligula helytartóját. Mindenki szerette próbálni, játszani, együtt lenni. Annyira, hogy elhatároztuk: minden évben találkozunk nyár elején és csinálunk egy darabot. A következőt, egy bolgár darabot, a Madárezredest, Huszár rendezte volna. De meghalt. Álltam a sírjánál – egy héttel korábban még együtt izgultunk, hogy jelölték a Caligulát a Kritikusok díjára – és arra gondoltam, ennyi volt a Vádli.
Aztán mégsem. Valahogy rám maradt a dolgok kigondolása, kiharcolása. Toltam, mint süket a csengőt. Előbb a Gödörben aztán meg a Szkénében játszottuk, és itt aztán szépen lassan otthonra is találtunk. A Caligulát újabb előadások követték. Képmutatók cselszövése, az I. Erzsébet, a Rosencrantz és Guildenstern halott, az Emberszag és most a Kutyaharapás.
Tudom, öt év, hat produkció, nem világcsúcs, nem falakat rengető teljesítmény, de ha kimondod: VÁDLI, akkor ezt a csapatot ma már ismeri a szakma. Mindezt a semmiből, nagyon sok munkával és még több szeretettel, makacssággal és kitartással – és persze a FÜGE és a Szkéné rendületlen bizalmával és segítségével. Valahogy szedett-vedettségünkben is összenőttünk, turnéztunk, szívtunk nehézségek miatt, megpróbáltunk minimál pénzből maximumot kihozni. Együtt gondolkozni, próbálni, néha szétfolyni, beszélni, hallgatni, dolgozni. Talán Társulat lett a Társulásból.
Nekem rendezőként, a Vádli az otthonom. Meg picit a gyerekem is. Olyan emberek közelsége, akik kertelés nélkül kimondják amit gondolnak, ennek minden előnyével és hátrányával.
Öt éve a Caligula helytartója főpróbahetébe, be kellett iktatni a kisfiam születését. Ez állt a próbatáblában: de. 11 szülés, 16-tól 22-ig próba, utána tejfakasztó. Most szeptemberben, a Kutyaharapás alatt, egy esküvőt kell beiktatni a főpróbahétbe.
Mit mondjak? Masel Tov!
Gyertek, ünnepeljetek velünk szeptember 10 – 15. között a Szkénében.” Szikszai Rémusz
