Vértestvérek & Guppi
Liviu Lucaci a romániai színházi szakma egyik legsokoldalúbb alkotója. Az elmúlt években nem csak színészként, de tanárként, rendezőként és íróként is bemutatkozott már. Jelenleg a bukaresti Ion Luca Caragiale Színművészeti Egyetem oktatója és számos bukaresti színházban fellép. Vértestvérek című szövegét 2011-ben a Romániai Színházi Szövetség, az UNITER az év legjobb román kortárs drámájáért járó díjra jelölte.
A Vértestvérek egy két szereplős, lélektani kamaradarab. Vera és Luka házasság előtt álló fiatalok, akiknek jövőbeli boldogságát beárnyékolják egy rég letűnt múlt alakjai. Lehet-e jövőt remélni egy olyan kapcsolat számára, aminek minden mozzanata egy többféleképpen értelmezhető múlt fényében kerül megítélésre. Egy olyan kapcsolat számára, mely több titkot rejt, mint azt bárki is gondolná…
Az előadás mozgásvilágáért Baczó Tünde koreográfus felel, míg a különleges látványvilágot Rodica Elena Știrbu jelmez- és díszlettervező alkotta meg. Zenei munkatárs: Bogdan Muscalu.
január 18. 18h és 20.30
--------------------------------------
Közöttünk járnak. Mai Anna Kareninák a betontenger közepén. Otthonkában, távirányítóval a kézben főz, mos, takarít. Idővel belenyugszik, hogy ennyit érdemel. Közöttünk járnak. Életerős, nagyhangú férfiak. Pohárral és cigarettával a kézben, dolgozni jár, hazajön, alszik. Mindig a másik a hibás, de legbelül tudja, hogy ő szúrta el. Közöttünk járnak. Halk szavú, szürke kis senkik. Kopott öltönyeikben, esetlenül botladoznak át az életen. Tisztában vannak a dolgok állásával, de csak ritkán van bátorságuk kimondani. Ismerjük őket. A Tamarákat, Ljonyákat, Pásákat. Közöttünk járnak.
Vaszilij Szigarjev kortárs, orosz drámaíró Guppi című drámája Mucsi Zoltán első rendezése.
A kortárs irodalom- és színházkritika szerint Szigarjev 2009-ben megjelent írása merőben különbözik előző színdarabjaitól a Gyurmától vagy a Fekete tejtől. Első munkái a sötét tónusok, a fojtogató légkör, a legszegényebbek nyomorának és fájdalmának plasztikus ábrázolásában teljesednek ki. Ezzel szemben a Guppi egészen másmilyen: „a mindennapi élet kisszerű abszurditásait színpadra író kamaratragédia/kamarakomédia.”
Az előadás egyszerre panel-bohózat, abszurd és a 21. századi betonrengetegben tengődő kispolgárok lélek-karcoló tragédiája tud lenni. Attól függően, hogy Tamarák, Ljonyák vagy Pásák szemén keresztül vizsgáljuk ezt a világot.
„Guppi vagyok, emlékszik. A csatornában is elélek. Úgyhogy biztos a pokolban is. Csakhogy nem kerülhetek oda. Találkoznom kell apuval, meg Lizával. Ők meg biztos nem a pokolban vannak. Hanem ott. Ahol jó. Márminthogy a mennyben. Úgyhogy nekem is oda kell. Hogy lássam őket. Ezért nem szabad semmi rosszat tennem. Mert oda biztos nagy a tülekedés. Olyan sok jó ember van mostanában. Például maga. Rossz meg alig van. Legfeljebb külföldön. Amerikában. Nálunk nincsenek. Nálunk mindenki jó. Úgyhogy lehet, hogy nincs is ott hely mindenkinek. Mert azért biztos nincs annyi férőhely. Nincs gumiból. Márminthogy a menny.” (részlet a darabból)
január 19. 18h és 20.30
