Halkan, csendesen, a színház erejével

Miért ejtett kétségbe A halottember?

Minden egyes előadással át kell venni, illetve meg kell teremteni egy új színházi nyelvet, amelyen a nézővel lehet kommunikálni. Másként kell nyúlni az egyes drámatípusokhoz és szerzőkhöz – van, akinek a művébe több személyességet lehet becsempészni, van, akinek a darabja minden újító szándékot ledob magáról. Ahhoz, hogy megítéljem, mit tudok érvényesen feldolgozni és „magamévá tenni”, önismeretre van szükség. Én még nem tudom pontosan felmérni, hogy rendezőként mire vagyok képes, hiszen nagyon későn kezdtem el művelni ezt a foglalkozást, és a próbákon úgy tűnt, most túl magasra tettem a lécet. Ragaszkodtam ahhoz, hogy Háy János A halottember című novellájából készítsen nekünk színdarabot, ami nem egy kisrealista falusi történet, hanem egy teljesen más hangvételű írás, mint amit tőle megszokhattunk. Ő le is tett az asztalra egy gyönyörű, balladisztikus darabot, csak azt nem kalkuláltam bele, hogy fogalmam nem lesz, miként fogjak hozzá, mert teljesen ismeretlen terepre kalauzol. A halottember ugyanis egy helytől, időtől függetleníthető női sorstörténet, és a szövegkönyve még azt sem jelöli, a szerző hány szereplőt akar látni a színpadon. Tehát már az első pillanatban arra kényszerít, hogy komoly, előremutató döntéseket hozzak, mert ki kell találni, hány karaktert jelenítek meg a színpadon. Nem csak ez határozza meg alapvetően az előadás világát, hanem az a görög darabokra emlékeztető, vallomásos, gyönyörűséges, stilizált szöveg is, amit Háy létrehozott és ami szerintem máris a magyar irodalom egyik kincse. Már az első pillanatban világossá vált, hogy a legfőbb feladatunk ezt a szöveget felemelni oda, ahol akkor volt, amikor János letette a végére a pontot. A próbák során többször fontolgattam, hogy kiszökök a próbateremből és elmenekülök, mert úgy éreztem, ez nekem nem megy. De végül maradtam. És nem győzök elég hálás lenni a színészeknek és minden munkatársamnak azért, hogy találtunk egy tiszta formát, amelyben igazul szólalnak meg a mondatok, és hogy általuk végül meghaladtam önmagam. Ahogy az elején említettem, mindenben ennek a lehetősége érdekel.

A teljes interjú a szinhaz.org oldalon olvasható...