Szkéné Színház
  • Szkéné
    • Történet
    • 50 SzkéNÉv
    • Alkotók, társulatok
    • Technikai információk
    • Nonprofit Kft.
  • Előadások
    • Műsor
    • Bemutatók
    • Repertoár
    • Videóajánló
  • Rakpart3.
    • Mindenki.ért
    • Íróműhely
    • Köztünk marad
  • Kapcsolat
  • Fotógaléria
  • Sajtó
  • Jegy
    • Online jegyvásárlás
    • Online bérletvásárlás
    • Jegyinformációk
    • Online ajándékutalvány
  • Elérhetőség
banner
banner

Az emberek többsége remekül leéli az életét irrealistában

2016. november 30.
interjú Háy Jánossal

hvg.hu: Honnan jött A halottember témája?

Háy János: A legtöbb írás mögött van valami személyes érintettség. Azért éreztem, hogy nekem írnom kell a háborúról, mert a nagyapám, akit a mai napig - mondjuk úgy, hogy - istenítek, elég sok évet lehúzott a fronton és orosz fogságban. Esténként mindig ő mesélt nekem: egy lerobbant sezlonon aludt, de azt hiszem, annál otthonosabb helyet nehéz elképzelni, pedig borostás volt és szúrt, meg hát nem volt épp vaníliaszaga. Olyan volt vele lenni, mint amikor a vaj felolvad a serpenyőben: teljes azonosság. Meséket nem tudott, s mint mesemondó a vele történtekből építkezett. Akkor volt, hogy majdnem egy évig azt hittem, én is jártam a háborúban. Minden mondatomat úgy kezdtem, hogy amikor a fronton... Emlékszem a pillanatra, amikor elkezdtem anyámnak magyarázni, hogy előző nap mi történt velem, és ő visszakérdezett: „Te akkor nem a fronton voltál?”. Rám ömlött a szégyen: akkor tudatosult bennem, hogy már hónapok óta egy képzelt világban élek.

hvg.hu: Akkoriban mit jelentett Önnek a háború?

H. J.: A modern kori háborúktól mindig is idegenkedtem, de a nagyapám háborújára úgy gondoltam, mintha az a török korban zajlott volna: az igazi hősök viadala, és nem technikai eszközök lélektelen meccse. Azt is hittem, a modern világ egy átmeneti időszak, s hamarosan újraindul, például a középkor, amit én nem tartottam sötétnek. Az én háborúm amúgy egyáltalán nem volt valami maszkulin dolog, az elképzelt katonáim lírai hősök voltak, tele érzelemmel és a jó tudásával. Gyerekkorában még mindenki tudja, mi igaz vagy hamis, mi a jó és mi a rossz. Egyértelmű a világ, mindenki a jónak drukkol, és nem esik meg a szíve a gonoszokon. Mindez az érzelmi háttér benne volt abban a szándékban, hogy megírjam A halottembert.

hvg.hu: De a történetnek a háború csak a keretét adja...

H. J.: Ja, író vagyok nem nosztalgiaiparos. Azt akartam megírni, milyen az, amikor valakit elveszítesz, kiiktatsz az érzelmi körödből, és hogy mi történik, ha vissza kell oda emelned. Mindannyian átéljük a vesztést, hogy el kell szakadni valakitől, leszámolni a közös történettel. De mi van, ha a másik vissza akar lépni az elhagyott érzelmi pagonyba. Az érdekelt, hogy mennyit bír az érzelmi háló, s persze leginkább, hogy miképpen rezeg. Ehhez jó keret a háborúból hazatérő, halottnak hitt férj. Egy nőt akartam megírni. Nem Mucsi Zoltánnak akartam párt találni, hanem a Nehéz című darabnak, amit egy férfi visz a vállán.

A teljes interjú a hvg.hu oldalán olvasható... 

Kulturális és Innovációs Minisztérium Nemzeti Kulturális Alap Műhely Interticket - Jegy.hu Klubrádió Theater Online

Szkéné Színház / 1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3. II. em. / 06 20 384 6049 / info@szkene.hu / Adatkezelési tájékoztató