Leonce és Léna
Kiüresedő társadalmunk kiüresedő egyénei oly' kevés dologban találnak valódi értéket, kapaszkodót, ülőhelyet. Egy tömött négyeshatos a lét, amelyen pontosan érezzük a másik izzadtságát vagy dezodorát, látjuk mit olvas a telefonján; de az a három galaxis, ami két ember szíve közé szorult, kicsit azért megpörgeti a villamos légkondijának energiafogyasztását meleg időben. Sokan a pénzért izzadnak, másokat a szépség ejti bűvöletbe, megint mások tehetség-fokolóval akarnak minél nagyobb maligánt mérni maguk körül, és minden más kétségbe ejti őket.
Legújabb darabunk főhőse, Leó (Büchnernél még Leonce) sem igazán tudja, hogy mihez is kellene kezdenie. El van veszve az életben, miközben mindenre rálát, mindent nagyon jól ért, ettől cinikus és naiv. Magát éppúgy maró gúnnyal önti nyakon, mint mindenki mást, mint hósodóval hegyek aranygaluskáját a felhőszakács.
A Színházak Éjszakája keretében felolvastuk a darabot, ami tulajdonképpen visszaolvasó próba volt. Szeptember elején tartottunk már belőle egy olvasó próbát, ahol Rába Roland rendező elmondta, hogy mik azok a dolgok, amik foglalkoztatják ebben a történetben, ebben a szövegben. Így a múlt hetet már elemző próbákkal tudtuk kezdeni. Hétfőn és szerdán Leó és Valerio párosjeleneteit beszéltük át, arra kerestük a választ, hogy mi az a barátság, ami a Kovács Krisztián és Katona László játszotta két figurát összehozza. Kedden Popo király és a Tanácsos párbeszédei, helyzetei voltak kis próbaasztalunk ínycsiklandozó fogásai. Kapa és Pepe vidáman ismerkedett ezzel a mesevilággal, ami tulajdonképpen anti-mese is, meg nagyon szép, költői mondatokat tud mondani a szerelemről. Simkó Kati csütörtökön jött a Jurányiba, a Szkéné terembe, itt lesznek a próbák december elejéig, reméljük addigra lesz fűtés. Persze melegít mindenkit az alkotási vágy gyapjúpulóvere, melyben a lelki lemeztelenedés olyan, mint frissítő fürdő egy hegyi patak vizében pitymalló hajnalon - ettől tüdőgyulladást kapni és meghallni, kívánhat-e többet bárki is.
Esett néhány szó a szerelemről, hogyan is van ez, hogy ha egyszer van az ember életében hogyan lehet többször, ha egyetlen és örök és hogyan múlik el mégis. Egy esélye van-e mindenkinek a boldogságra, vagy több? Tudunk-e szeretni valakit vagy csak rajongani tudunk? El tudjuk-e fogadni, hogy szeretnek minket, vagy csak a rajongást vesszük észre?
