Kleist: O. márkiné
Márciusban először vendégszerepel színházunkan a Trojka Színházi Társulás egy Kleist adaptációval, az O. márkinéval. Az előadás rendezőjét és egyik szereplőjét, Soós Attilát már ismerheti a közönségünk Patkányok című előadásunkból, ezúttal azonban rendezőként és az előadás egyik szereplőjeként láthatják:
„A történetek kényszerítenek arra, hogy színpadra állítsuk őket. Az előző darabunk próbafolyamata, de legfőképpen a nyári elő bemutató után eltelt három hónap megtanított különbséget tenni a valódi személyesség és az álszemélyesség között az interpretációban. A legfőbb tanulság, hogy az irodalmi alapanyagból kiolvasott személyes vonatkozások személyes megjelenítésének kulcsa: a józan ítélet, az objektívnek érezhető irányítás elsőként saját magam fölött, és másodsorban az adaptációban. Mint az eddigi anyagválasztásokban, most is az egyik létrejött anyag megszülte a következőt, jelen esetben az Orlando az O. márkinét. A próbafolyamat egy váratlan, de mégis logikus pontján ez a „szülés” magától történt meg: az Orlando második felvonásában Lady Orlando a szexuális bántalmazását követő pillanatban teljesen váratlanul karóráért kiált. Abban a pillanatban szülte meg Lady Orlando O. márkinét." Soós Attila rendező gondolatai a darabválasztásról
„Heinrich von Kleist: O. márkiné története a teljes kiszolgáltatottság metaforája. Ocsmány, szentimentális és abszurd egyszerre. Elalélt állapotban megerőszakolja az a férfi, aki előzőleg kimenti öt erőszakoskodó férfi karjaiból egy erőd elfoglalása során. Hónapokkal később a nő ráébred arra, hogy gyermeket vár, mire a családja kitagadja, hiszen bár várandós, de nem tudja megindokolni, hogyan esett teherbe. Ezek után felad egy hirdetést, hogy jelentkezzen az a személy, akitől gyermeket vár." Szász Hanna dramaturg gondolatai a darabról
„Az adaptációban az elbeszéléshez hűen követjük az eseményeket. A három részre osztott jelenetsorrend sűrű tagolással három időegységet is magába foglal. A kimondott szavak beteljesülnek, a bűnösök megbűnhődnek, és végül feloldozást kapnak. A megbocsátás és a szerelem győzedelmeskedik a félelem és a múltban átélt traumák felett. Az idősíkokat gyors tempóban váltó történetünk nézőpontja a romantikus hősé: O. márkiné idegrendszerével, őszinteségével, és nem utolsó sorban állapotával haladunk jelenetről jelenetre. A személyességében gazdag, vallomásos állapot-dráma a kiszolgáltatottság nézőpontjából szeretne rávilágítani a megerőszakolt, ártatlan nő esetére." Soós Attila rendező gondolatai a történetvezetésről és az időkezelésről
