Woyzeck

A napló kezdő részében a próbák első heteiről számolok be rendezőasszisztensként, ugyanis a mi esetünkben két részre szakad a teljes próbafolyamat, a két rész közé pedig beékelődik a mindenki számára jól megérdemelt nyár. A májusi olvasópróba és a hosszas elemzőpróbák után június közepén kezdtük el a Woyzeck rendelkezőpróbáit a Jurányiban. Ebben a nyári hőségben néha kifejezetten nehéz felállni a meghitt, szellős belső kert padjairól és elindulni a próbaterem felé, ráadásul azért mindenkinél szinte tapintható az évad vége hangulat. A csapat szerencsére lelkes, a próbák pedig a kánikula elviselhetetlensége, a szomszédban zajló betonfúrás és a Red Bull Air Race zümmögő repülői ellenére is hatékonyan, jó hangulatban telnek. Habár az esti órákban egyre több a megjegyzés arra vonatkozóan, hogy a kocsmajelenetek pontos kidolgozásához feltétlen szükséges az empirikus kutatás, Nagypál Gábor pedig próba utáni terepgyakorlatot javasol.

Folyamatosan keressük még a szereplők közti pontos viszonyokat, hogy kik azok, akik legalább néha, egy-egy finom gesztus, vagy puhább mondat erejéig próbálnak emberségesek lenni és együttérezni Woyzeckkel, a testileg, szellemileg és lelkileg végtelenül kiszolgáltatott és kizsákmányolt kiskatonával. Érzelmileg nagyon nagy utat kell bejárnia a színészeknek az előadásban, keresve a válaszokat olyan súlyos kérdésekre, mint például  hogy mi vezethet odáig, hogy valaki annyira elveszíti a kontrollt saját maga felett, hogy elpusztítja a számára legfontosabbat. Ezek a keresések izgalmas utak a csapat minden alkotója számára. Terhes Sándor (aki korábban játszotta már a Kapitány szerepét a Krétakör W-munkáscirkuszában) folyton új színeket próbálgat elnyomó vezetőként, ahogy Csoma Judit is egzaltált Doktorként. Az ő kettőseikből sokszor fergeteges improvizációk születnek a próbákon, a rendező pedig időnként felkiált a nagy össznépi röhögésekből: „ez marad!”.

Mindeközben kísérletezünk a tárgyak térben való elhelyezésével és folyamatosan alakulnak még a mozgások precíz koreográfiái is, törekedve arra, hogy csak a legszükségesebb gesztusok maradjanak. Fizikailag megterhelők a próbák, legfőképpen talán a darab ”kisembereit” alakítók számára, azaz Horkay Barnának (Andres), és a csapat két legfiatalabb tagjának, akik egyetemi hallgatóként főszerepet játszanak majd az előadásban. Tóth Zsófit Marie-ként láthatjuk majd, Major Eriket pedig Woyzeckként (Pelsőczy Réka és Rába Roland osztályából). Az előadás ritmusossága és fizikalitása miatt is különösen fontos a játszók közti folyamatos egymásra figyelés, miközben a darab szereplői a kozmikus magány állapotát kell, hogy megteremtsék maguk körül.

A szöveg még sokat alakul a próbák során, Garai Judit dramaturg sokszor még az éjszakába nyúló próbák után is tanácskozik a rendezővel új irányokról és lehetőségekről, úgyhogy a másnap reggeli próbakezdésen még bárkit érhetnek meglepetések, de összességében ez a legizgalmasabb az egész folyamatban. Büchner drámájának töredékessége szerencsére meg is engedi ezt a folyamatos kísérletezgetést, ezért a jelenetek sokszor összeolvadnak, felcserélődnek vagy akár teljesen máshova kerülnek még. Woyzeck víziószerű látomásai közé gyermekmondóka, altatódal és egy megtörtént bűncselekmény vádlottjának vallomása is keveredik. A Bolond szerepében Bánki Gergely egy concertinán vészjósló dallamokat szólaltat meg, amiben Kákonyi Árpád sokat segít zeneszerzőként. Folyton figyelem, ahogy Árpi behunyt szemmel és elképesztő átéléssel keresi a tökéletes hangokat, Gergő kezei között pedig néha kínai lampionnak, olykor többszintes ételhordónak, máskor meg óriáshernyónak látjuk a hangszert a játék és a késő esti próbák hevében. Szerencsére ezeknek a pontosítására van még idő, ahogy Nagypál Gábornak is, hogy komolyabb szakállszőrt növesszen Tambourmajorként.

Az utolsó nyári próba legvégén sikerült egy összpróbát tartanunk, megállások és szünetek nélkül, immár a végleges térben, a Szkénében, egyelőre még csak jelzésdíszlettel és félig kész jelmezekkel (díszlet: Fekete Anna, jelmez: Kálmán Eszter). Most szeptemberig kicsit pihenünk, hogy aztán újult erővel vehessük elő a mi Woyzeckünket megint.

Rezek Bori