Képesek-e kitenni a szennyes részt a batyuból?

Ez a harmadik Háy-darab, aminek nyolc éven belül nekimész. Miben talált el téged ez a mű, s milyen világgal szembesíti a nézőt az előadásotok?

Háy János műveit mindig átitatja egyfajta különleges humor, a történetekben mindig van valami húsbavágó, amelyekkel azonosulni tud az ember. Vagy azért, mert a saját bőrén tapasztalta, vagy azért, mert az ismerőseivel történtek meg a leírtakhoz hasonlók. A szereplők legtöbbször átlagemberek, akik hétköznapi traumáktól szenvednek, a sorsukkal küszködnek, vagy épp belenyugodnak. A HOZOTT LÉLEK című novelláskötet is az átlagos ember hétköznapi traumáinak könyve, az ebből készülő előadás, A lány, aki hozott lélekből dolgozott egy esetfeldolgozás: egy nő esetén keresztül hullik le az álarc két másik emberről. Fény derül arra, hogy milyen csomagot kell cipelniük, s hogy mennyire nyomorítja meg őket ez a bizonyos csomag, illetve, hogy képesek-e kitenni a szennyes részt ebből a batyuból. Hazugság, válás, gyűlölet, gyász, kilátástalanság, öngyilkosság – többek között ezek a kulcsfogalmai.

(...)

Ezúttal több szereplő bőrébe is belebújsz.

Igen, a főszereplő Nő pszichológusát alakítom, de én játszom a férjét, a szeretőjét is, és időnként a plasztikai sebész bőrébe is belebújok. A karakterek mellett nagyon izgalmas az, ahogyan Háy szereplői ide-oda ugrálnak az időben: a néző tanúja lehet a nő és a pszichológus beszélgetésének, majd hirtelen visszaugrunk a nő múltjába, ahol feleségként látjuk őt viszont, és a férjével való kapcsolatát mutatjuk meg – tehát olyan az egész, mintha a pszichológus fogadóórája közben elevenednének meg a már megtörtént események.

Milyen társadalomkritika fogalmazódik meg az előadáson keresztül?

Ez esetben inkább az egyéni sorsok és az individuum problémái a fontosak. Persze ha nagyon kiszélesítjük a dolgot, akkor a szereplők életéből következtetni lehet Magyarország hétköznapi valóságára.

A teljes interjú a kortarsonline.hu oldalon olvasható »»