Két határontúli vendégjáték érkezik januárban
Marosvásárhely legfiatalabb független színházi társulata, a 3G Színház nyílt célja, hogy a megoldandó társadalmi problémákra irányítsa a figyelmet, a Székely Csaba által jegyzett Öröm és boldogság pedig épp az egyik legfontosabb tabutémát dolgozza fel: az erdélyi homoszexuálisok helyzetét. Az író munkásságát ismerve nem meglepő a merész témaválasztás, gondoljunk csak az erdélyi világot markánsan demisztifikáló Bányatrilógiára – amelynek 2. és 3. része a színházunkban is látható –, vagy a román és magyar történelmi hősöket egyaránt megkérdőjelező Vitéz Mihályra.
Az Öröm és boldogság Ándi Gherghe rendezésében ugyancsak egy közeg visszásságait jeleníti meg, miközben megmutatja azt is, mennyi kegyetlenség lakozhat bennünk, emberekben. Pedig az egymás útját keresztező szereplők igazán egyszerű, hétköznapi alakok, nők és férfiak, akiket voltaképpen egyetlen cél vezérel: egy jobb élet elérése. Csakhogy ez a jobb élet mindenkinek mást jelent, így a közös nevező hiánya, egymás el nem fogadása, és a gondosan táplált gyűlölködés visszafordíthatatlan targédiákat szül. A „Semmi baj, ha valaki más – amíg pont olyan, mint én!” – filozófia ugyanis csendben eluralja a környezet gondolkodását, így nem csupán a melegekre ráolvasott sztereotípiák bomlanak ki az előadásban, hanem bepillantást nyerünk egy minden ízében elutasító, álságos világ sötét zugaiba is, amelynek szabályait olyan kényelmes és könnyű elfogadni.
„A heterogén játéknyelven beszélő előadás felvillantja a többségi, elnyomó perspektívában rejlő problémákat, megmutat nekünk olyan életeket, melyek eddig ugyanolyan kussban ültek a sötétben, ahogy a jól nevelt néző szokott a színházban. Ebben az előadásban végül is senki nem ül a biztonságos sötétségben, a közönség se, ugyanis bármelyik pillanatban elhangozhat a kérés: „Tegye fel a kezét, aki meleg! Most az, aki az előbb hazudott!” És ez az előadás olyan, hogy félelem nélkül emelkednek magasba a kezek.” – írja Sz. Gál Boglárka a színház.neten.
Az előadás 2017-es ősbemutatója óta nem először jár Magyarországon, idén júniusban az Örkény István Színházban láthatták az érdeklődők a Pride Színházi Fesztivál keretében.
A Szkénében – január 12-én a délutáni és esti az előadás között – 19 órától közönségtalálkozót is tartanak a szerző jelenlétében, ahol bemutatják Székely Csaba drámakötetét is, amely a Selinunte Kiadó Kortárs drámaírók sorozatában jelent meg Idegenek és más színdarabok címmel.
A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház nem kevésbé tabudöntögető előadással érkezik a Szkénébe január 14-én és 15-én, az Urbán András rendezte Béres Márta One-Girl Show-ban ugyanis Béres Márta saját életének epizódjait tárja elénk. Teszi ezt nagyszabású díszlet és mindenféle jelentéses, segítő kellék nélkül: nincs itt semmi, amibe a vajdasági színésznő kapaszkodhatna önmagán kívül. Csak az üres színpad adott, és persze a realitás, amely paradox módon képes éppen a legszürreálisabb jelmezt magára ölteni.
Ennél a végletekig vitt személyességnél aligha van nehezebb szerep, hiszen nemcsak a színházi megszólalás és a nézői szemlélés addig lefektetett szabályai vesztik érvényüket, hanem a hitelesség és az őszinteség is egészen más dimenzióban kezd működni. A visszajelzések alapján pedig Béres Márta nagyon is okosan lépi át vagy éppen definiálja újra a határokat: „(...) egyszerre személyes és önmagát kívülről szemlélő színésznő, akkor is, amikor csontvázzal a kezében apja haláláról beszél (egyszerre meghökkentő és hiteles jelenet!) vagy amikor a nő-férfi viszonyról, kisebbségi sorsról, nemzetek közötti konfliktusról nyilatkozik szóval és ezt mindig gesztussal kísérve. Megmutatja legbensőbb énjét, legmélyebb gondolatait, legtitkosabb vágyait. És azt a mérhetetlen alázatot és szeretetet, amit a színpad, a színház és közönség iránt érez. A közönség pedig viszontszereti. Nem is tehet másként.” – olvashatjuk Gerold László szavait.
Béres Márta munkássága sem ismeretlen a magyar közönség számára: az újvidéki Művészeti Akadémián végzett színésznő ugyanis 2009-ben Desdemonát játszotta az Eszenyi Enikő rendezte vígszínházi Othellóban, 2010-ben elnyerte a legjobb 30 év alatti színésznő díját a POSzT-on, 2014-ben Junior Prima díjat kapott, a Deszka Fesztiválon pedig már-már bérelt helye van előadásainak. Elsöprő lendületű monodrámájával is Debrecenben mutatkozott be először a hazai közönségnek, ráadásul egészen új arcát felvillantva: a történet ugyanis a napsugaras kamaszlánytól egészen a 35-40-éves meggyötört anyáig rengeteg női szerepet és léthelyzetet próbál átértelmezni.
Éppen ez a titka annak, hogy a Kosztolányi Dezső Színház előadása 2011-es bemutatója óta töretlenül műsoron van. A színésznő ugyanis egyszerre domináns femina és megtört nő, érzéki díva és kiszolgáltatott fiatal lány a színpadon: dorombol, provokál, sír és nevet – táncolva járja meg a lélek poklait. Mi több: hetven perc alatt az átváltozás mesterévé lesz, miközben pillanatról pillanatra újra bebizonyítja, hogy nincs izgalmasabb az egyszerű emberi történeteknél. Története márpedig mindenkinek van, hiszen egyik élet hihetetlenebb, mint a másik. Csak meg kell tanulnunk elmesélni.
