Macbeth

Ősszel Tatabányán, a Jászai Mari Színházban mutatták be a Macbethet Szikszai Rémusz rendezésében, január végétől pedig színházunkban lesz látható.

Shakespeare négy nagy tragédiája közül a Macbethet írta utoljára, és bár terjedelmében jelentősen elmarad a korábbiaktól, sötét és sűrű atmoszférája a szerző egyik legtöbbet játszott darabjává avatta. Ehhez persze a valós történelmi események és a legendák terjedése éppúgy hozzájárultak, ahogyan a kísérletezés igénye is. Ezúttal ugyanis – a Hamlettől és a Lear királytól eltérően – egyedül Macbeth áll a történet középpontjában, pontosabban Macbeth lelki vívódása, a természetfeletti, gonosz erőkre adott pszichikai és tettleges válaszai, azaz a megkísértett és bűnbeesett ember erkölcsi-morális átalakulása.

Ez az átalakulás foglalkoztatta Szikszai Rémuszt is, aki már mindkét színházban igen otthonosan mozog: a Jászai társulatával először a Tartuffe-ben dolgozott együtt, aztán következett a szintén koprodukciós Kutyaharapás, majd Az imposztor, a Szkénében pedig – a már említett gengszterdráma mellett – évek óta nagy szakmai és közönségsiker övezi a Caligula helytartóját és az I. Erzsébetet is. Ez az otthonosság azonban nem egyenlő a rutinnal, mi több, Szikszai ezúttal tudatosan formálta át rendezői eszköztárát, előadását ezzel a fizikai színházhoz közelítve.

„(...) ez a fajta rendezői színház igen nagy alázatot követel a színészektől. Végig ott áll a társulat a színpadon, a falak mögött, és tartja a hátán azt az építményt, amelynek a csúcsán egy-két kollégánk áll. Irgalmatlan sok munka van a falak mozgatásában, a díszítők részéről is.” – nyilatkozta Király Attila, aki az előadásban koreográfusként is dolgozott.  

A szövegkönyvet is jegyző rendező nem csak formanyelvében, de a darabértelmezésében is eltér a szokásos sémáktól, a Macbeth ugyanis ezúttal nem elsősorban hatalomközpontú tragédiaként jelenik meg, hanem egy végzetes szerelem következményeként – és ennek a szerelemnek válik „díszletévé” a politika:

„Ebben a darabban nem látjuk Macbeth királyt kormányozni, mert nem erről szól a történet. Sokkal lényegesebb az a vívódás, ami a főszereplők alkotta gömbön belül történik – ide kapcsolódik a szerelmük is, és ezt veszi körbe a világ, amelyben élnek. Ez pedig a politika világa, ami nem egy morális világ, soha nem is volt az. Sem Shakespeare korában, sem azelőtt, sem azóta, és szerintem nem is lesz az soha.” – fejtette ki Szikszai Rémusz a Színház.hu-nak adott interjújában.

Szikszai Rémusz vizualitásában is markáns előadásnak álmodta meg a Macbethet, amiben segítségére volt Fekete Anna díszlettervező – aki szintén ismerős terepen mozog, gondoljunk csak a Hegymegi Máté rendezte szkénés Woyzeckre és Kohlhaasra, vagy a rendszeresen itt vendégeskedő tatabányai A mi osztályunkra –, illetve Kiss Julcsi jelmeztervező, aki voltaképpen állandó munkatársként dolgozik mellette.

Ennek a látványvilágnak a szerves részét képezik a vészlények is:

"Az egész olyan, mint egy álom – leginkább, mint egy rémálom. Az én olvasatomban ezek a boszorkányok Macbeth fejében vannak, az ő belső hangjai. A boszorkányok azt fogalmazzák meg, amire Macbeth vágyik, és ami aztán később meg is történik." – mondta a rendező a szinhaz.hu-nak adott interjújában.

Azt pedig, hogy Shakespeare többnyire hatalmi machinációkra kihegyezett drámája egy egészen új értelmezésben is képes érvényesen működni, az eddig megjelent kritikák is alátámasztják:

 „Egy szerelmi drámához a rendezői ötleteken túl elengedhetetlen két, minimum nagyon jó színész, akik között az úgynevezett kémia is működik. Nagypál Gábor és Danis Lídia (Lady Macbeth) ezt a minimum elvárást messze felülírja. Danis Lídia megejtő természetességgel mintáz egy pajkosan kacér, hétköznapi nagyasszonyt, aki, noha folyamatosan jelzi kedvesének a megálljt, ott is próbálja átvinni a szerelmet a túlsó partra, ahol pontosan tudja, hogy már nincsen part. Nagypál Gábor, aki kisebb színpadokon többször bebizonyította, hogy képes nagy formátumú színpadi figurákat is színészkedéstől és bármiféle rápakolástól mentesen, emberléptékben életre kelteni, ugyanezt most a Jászai Mari Színház nagyszínpadán is megteszi. Macbethje az első sorban sem túlzó és az utolsó sorban is hat.” – Török Ákos, art7.hu

A jól sikerült színházi találkozásnak természetesen erős előszele volt, hiszen Szikszai Rémusz és Nagypál Gábor korábban is nagy sikerrel dolgozott együtt, gondoljunk csak a Vádli Alkalmi Színházi Társulás előadásaira, a már említett I. Erzsébetre, a Caligula helytartójára vagy a Kutyaharapásra – utóbbi két előadásban a Banquót játszó Király Attila is látható. Izgalmas ellenpont emellett, hogy míg évad elején, a Hegymegi Máté rendezésében bemutatott Woyzeckben Nagypál a delejes hatalma teljes tudatában lévő – és azt messzemenőkig kihasználó – Tamburmajort alakította, addig januárban Macbethként egy jóval érzékenyebb, vívódóbb, voltaképpen önmaga által legyőzetett királyt formál a Szkéné színpadán.

„A Macbethben a hatalomhoz és a politikához való viszony nyilvánvaló. Ezért hangsúlyozzuk a párkapcsolati szálat. Adott egy házaspár, akik nagyon szeretik egymást és ragaszkodnak a másikhoz, feltételek nélkül. Mindebből az utolsó tagmondat a döntő. Volt már egy gyerekük, akit, nem derül ki, hogy miképpen, de elvesztettek. A közösen megélt családi traumák nemegyszer összeforrasztják az embereket. Itt is erről van szó, de ezzel általában nem foglalkoznak árnyaltan a tragédiából készült előadások. Szóval, szerettük volna megkeresni az embert Macbeth karakterében.” – nyilatkozta az Art7-nek.

A kérdést, hogy vajon sikerült-e megtalálni azt a bizonyos embert a Macbethben, hamarosan a budapesti közönség is megválaszolhatja, egészen pontosan január 29-én és 30-án, február 12-én és 13-án, illetve március 12-én és 13-án este 7 órától.