III. Richárd betiltva
A Vádli Alkalmi Színházi Társulás indítja el a szkénés bemutatók sorát október 10-én: Szikszai Rémusz ezúttal Matei Vişniec III. Richárd betiltva című drámáját állítja színpadra Mucsi Zoltán főszereplésével.
A Franciaországban élő világhírű román írót, Matei Vişniecet a Inoesco utáni abszurd megújítójaként tartják számon, történetei pedig hűen tanúskodnak szemléletmódjáról: nála az abszurd már nem egyszerűen esztétikai fogalom vagy stílusirányzat, hanem a világ létállapota. Drámáit, melyek középpontjában rendszerint a közelmúltbeli események, a diktatúrák utáni európai identitás és a hatalom nyomása alatt megsemmisülő ember áll, Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendenek, csak Romániában harminc darabját állították színpadra a kommunista cenzúra megszűnése után. A III. Richárd betiltva című munkája szorosan kapcsolódik az állam szabadságtipró működéséhez, amely előbb-utóbb kihat a kultúrára is, ám éppen emiatt válik a művészet az ellenállás egyik elengedhetetlen eszközévé:
„Az elektronikus média igen fejlett eszközeivel eláraszt minket rengeteg reklámmal és információval, miközben egyre magányosabbnak érezzük magunkat, miközben mutánsokká alakít át bennünket. A kultúra viszont mindig kihívást jelent, mert folyamatosan gondolkodásra, reflexióra készteti az embert, és éppen a mutánssá válást, a személyiség deformálódását igyekszik megakadályozni. Vagyis ellenérdekeltség áll fenn a fogyasztói társadalom és a kultúra között. Ezért kultúrával foglalkozni, a kultúrában hinni, a kultúrára időt szentelni, kultúrát létrehozni, könyveket írni és olvasni, igenis, szerintem az ellenállás egyik formája.” – nyilatkozta Matei Vişniec a Literának adott interjújában.
Az életrajzi és színháztörténeti tényeket szabadon felhasználó szöveg fókuszában a biomechanika atyja, Vszevolod Emiljevics Meyerhold rendező áll, akinek utolsó pillanatait és a Joszif Visszarjonovics Sztálin fővezér parancsára történő agyonlövését követhetjük végig az atomizálódó tudat síkján: összeegyeztethető-e a gondolat szabadsága a külső engedelmességgel? Vajon a vállveregető biztatástól egyenes út vezet a megsemmisítésig? Vagy ha nem az állam lép fel ellenünk, a kompromisszumainkkal mi magunk követünk el öngyilkosságot?
A 2011-ben megalakult Vádli Alkalmi Színházi Társulásnak és Szikszai Rémusznak nem ez az első politikus előadása a Szkénében: első produkciójuk, a máig nagy sikerrel futó Caligula helytartója, a többszörösen díjazott, október 4-én utoljára látható I. Erzsébet, a Tatabányai Színházzal közös Macbeth, és a szintén koprodukciós Kutyaharapás ugyancsak élénken reflektál a jelenkor aktuális küzdelmeire.
„Nem ment fel minket semmi. Pitiáner dolgok történnek, pitiánerek vagyunk. (…) Hét éve, első rendezésemben, a Caligula helytartója zárójelenetében egy halott csecsemővel próbáltam érzékeltetni, hogy nincs jövő. Ez a darab ma is megy, a végén rendszerint hosszú csend előzi meg a tapsot. Az előadás alá bejött az élet, ma sokkal többen érzik valóságosnak azt, ami hét évvel ezelőtt még túlzásnak tűnhetett.” – mondta Szikszai Rémusz a 168 órának.
A megszokott alkotógárdához – Nagypál Gábor, Kaszás Gergő, Fodor Tamás – a III. Richárd betiltva című előadásban a Meyerholdot alakító Mucsi Zoltán – akit a Nézőművészeti Kft. több előadásában is láthatnak a nézők – és Bánfalvi Eszter is csatlakozik. A vizualitásában is markáns produkció látványáért elsősorban Cziegler Balázs díszlettervező, illetve Kiss Julcsi jelmeztervező felel, aki immáron a rendező állandó munkatársa. Maga Szikszai Rémusz, akárcsak a Macbeth-nél, ezúttal is tudatosan formálta át színházi gondolkodását: a klasszikus megoldások helyett ezúttal teret nyer a fizikalitás nyelve, amely kiegészül a bábszínház igen gazdag eszköztárával – koreográfusként Újvári Milán, bábtervezőként pedig Hoffer Károly dolgozik a csapattal.
