A kiindulópont egy fájdalmas pillanat
Pintér Béla a magyar színházi élet egyik meghatározó figurája. Tizennégy éve dolgozik saját csapatával, ő írja és rendezi a darabokat. Az előadások hátteréről, születésük körülményeiről és a társulat jelenlegi helyzetéről beszélgettünk.
PRAE.HU: A próbaidőszak elején készen van már a szövegkönyv? Vagy csak a váz van meg, néhány jelenet, és a közös munka során alakul ki a darab.
Ez változó. Általában leírok tíz-húsz oldalt kezdésként, de már nagyon pontos terveim vannak a darab egészével kapcsolatban. A legutóbbi produkció, a Kaisers TV, Ungarn esetében viszont kicsit másképp alakultak a dolgok. Megvolt a képzeletbeli főhős: Gróf Baráznay Ignác, a 48-as szabadságharc hőse, aki tisztázatlan körülmények között tűnik el a schwechati csatában. 33 évvel később leánya hipnózis segítségével visszautazik 1848-ba, hogy találkozzon a szüleivel, és az akkor már működő császári televíziónál kap állást.
Az eredeti terv szerint a történelmi tényeknek megfelelően elveszített schwechati csata után a darab is rossz véget ért volna. Azonban ahogy haladtunk a próbákkal, egyre didaktikusabbnak éreztem a rossz egyéni döntés és a tragikus nemzeti vereség közötti ok-okozati viszonyt: Baráznay tábornok elhagyja a családját (terhes feleségét) és megszökik a csatából. A gyermek apa nélkül nő fel, az ország elveszíti szabadságharcát. Aztán szeptember közepén eszembe jutott, hogy megváltoztatom a schwechati csata kimenetelét. Baráznay "jól" dönt, és ettől az ország további sorsa is másképp alakul. Az üzenet tulajdonképp nem változott, de a pozitív kicsengésű történet a maga abszurditásában sokkal érzékletesebben közvetíti azt. Ráadásul Magyarország nagyhatalmi helyzetének ábrázolása biztos humorforrásnak tűnt, amit azóta is minden egyes előadás igazol. Ez a változtatás, mely alapjaiban módosította az egész darabot, tehát szeptember közepén jutott eszembe, két héttel az októberi bemutató előtt.
PRAE.HU: Ez azért is érdekes, mert szerintem majdnem minden néző meg van győződve arról, hogy a szöveg a jelen politikai történések hatására született, a történelemátírás gondolat pedig az egész előadás alapötlete volt.
A Kaisers TV, Ungarnt tulajdonképpen két egymástól teljesen független motívum ihlette. Néhány éve egy Krúdy-életrajzban olvastam először Salamon Ella tragikus történetét, aki egy tuzséri amatőr hipnotizőr szeánszán hipnózis közben hirtelen felsikoltott, majd holtan esett össze. A másik motívum akkor jutott eszembe, amikor a kétezres évek elején felkértek, hogy rendezzem meg a Petőfi szobornál a hivatalos március 15-i műsort. Akkor nemet mondtam, de eszembe jutott, hogy milyen érdekes lett volna, ha már 1848-ban is létezik a televízió. A forradalmárok biztosan elfoglalták volna a "Kaisers TV Ungarn"-t, a császári televízió regionális csatornáját. 2010-ben, amikor a kétharmados választási győzelem után azt hallottam, hogy itt forradalom történt, felkaptam a fejem. Felmerült bennem, hogy vajon Petőfi Sándor és a többi forradalmár mit szólna ehhez. Valamint azok a valódi hősök, akik a Rákóczi-szabadságharcban, 1848-ban vagy 1956-ban az életüket adták ezért a szóért. Erről is szerettem volna beszélni.
