Nem maradhatunk némák

„Ez komédia!" – ezt a műfaji meghatározást adta Székely Csaba trilógiája középső részének (Bányavakság) Csizmadia Tibor. A rendező szerint a definíció túlmutat a darabon, a körülöttünk lévő világot tükrözi. Csizmadiát egyébként üldözik a trilógiák, vagy ő üldözi ezeket. Még az egri színház igazgatójaként Márton László A nagyratörő című drámai ciklusát állította színpadra, amelynek utolsó darabja, A törött nádszál pont annyira Báthory Zsigmond búcsúja, mint amennyire az övé volt Egertől.

Most Székely „hármasával" dolgozik, azért érdekli, mert szélesebb látószögben foglalkozik az életünkkel, és a helyi történeteken keresztül jól általánosíthatóak a problémák. Tavaly ő állította színpadra, és mutatta be a Pinceszínházban a Bányavirágot, amely az elmúlt évad legsikeresebb új magyar drámája. Pechére a sikert kicsit elnyomta a marosvásárhelyi Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata közös előadása, amely – többek között – a Pécsi Országos Színházi Találkozó legjobb produkciója lett.

Csizmadia azért leszögezi: nem a díjak kapcsán vették elő a művet, már jóval a marosvásárhelyi premier előtt beleszeretett. Mindkét előadás nagyon más lett, és őt percig sem befolyásolta, hogy a saját bemutatójuk előtt, egy fesztiválon látta Sebestyén Aba rendezését. Azóta a Bányavakságot is bemutatta ugyanaz a marosvásárhelyi csapat, és úgy tippelem, meg sem állnak a trilógia harmadik részéig, a Bányavízig.


Csizmadia Tiborral Szemere Katalin készített interjút, amely teljes terjedelmében itt olvasható >>